Kedves Szülők!

Iskolába induló gyermekük igényeit figyelembe véve, életkori sajátosságuknak, élethelyzetüknek megfelelően szeretnék javasolni Önöknek néhány figyelemre méltó praktikát.
Az iskolakezdés minden ovitól búcsúzó gyermek számára kritikus időszak. Ez pozitív és negatív értelemben is így van, hiszen változással jár, visszafordíthatatlan, igénybe veszi a gyermek problémamegoldó képességét, és persze a szülőkét is. Hogyan könnyíthetnénk meg gyermekünk és a magunk számra is ezt az időszakot?

Elsősorban úgy, hogy megpróbáljuk átérezni gyermekünk jelenlegi helyzetét. Emlékezzünk vissza, hogy ránk milyen hatással volt az iskolakezdés. Remélhetőleg ez egy várakozással teli, izgalmas időszaknak éltük meg. Természetesen szeretnénk, ha gyermekünk pozitívan élné meg ezt a váltást, változást. Ennek érdekében fontosnak tartom az óvodában töltött az időszaknak a lezárását, néhány napnyi, akár hétnyi elcsendesedést, és finom ráhangolódást az iskolára. Augusztus végén amennyiben lehetőségük van megoldani, mindenképpen fontosnak tartanám, hogy legalább 1-2 hét „rekreációs szabadságot” kapjon az iskolába induló gyermek. Amennyiben ennyi időt rászánni erre a folyamatra valami miatt nem lehetséges, akkor is rendkívül fontosnak tartom, hogy ne úgy induljon hétfőn az iskolába a kicsi, hogy előző hét pénteken még óvodába járt. Ez a „még ovis vagyok, de már iskolás”érzés nagyban befolyásolhatja a későbbi magatartását, problémák forrása lehet, sőt, a későbbi iskolai életét is érintheti. A gyerekeknek ugyanúgy mint nekünk, felnőtteknek is, szükségük van feltöltődésre, hogy újult erővel, energiával kezdhessék az új közösségben, új feladatokkal való szembenézést. Ez az átmenet egyébként is kritikus váltás, és egyáltalán nem annyira zökkenőmentes gyermekeink számára, mit ahogyan mi azt gondoljuk.

Az iskola komolyabb kötöttségekkel jár mint az ovi, hiszen még idegen helyszínen, új felnőttek, ismeretlen kortársak közötti helytállást, szervezett napirendet, kialakult szokásrendszert, önállóságot igényel, teljesítményt vár el. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartom az iskolára való ráhangolódás szempontjából, hogy legjobb tudásunk szerint beszélgessünk vele arról, hogy ott mi fog történni. Mi az, hogy tanterem, tanóra, csengetés, mi az a szünet és hogyan is zajlik egy iskolában a diákok élete stb. Hadd legyen számára ismerős közeg a későbbi valóság, melyről a szülők elbeszéléseiből már hallott. Olvassunk neki az iskoláról, meséljünk megélt történeteinkből, nevessünk együtt azokon, így hozzuk közelebb hozzá az elkövetkező időszakot. Lehet, hogy valamelyikünk számára nem volt ez problémamentes annak idején, viszont szülőként a saját gyermekünknek azt szeretnénk, ha örömmel és kíváncsisággal tekintene az elkövetkező évek elé. Kifejezetten kérem Önöket, hogy az iskolával ne riogassák féktelen csemetéjüket tehetetlen helyzetükben! Pozitív emlékeink felidézésével viszont megkönnyíthetjük gyermekünk iskolakezdését. A tanszerek beszerzése is fokozatosan történjen, amennyiben erre lehetőség van. Egy-egy szép ceruza, zsírkréta, füzet megvásárlása például varázserővel hathat az iskola előtt álló gyermek számára, hiszen alig várja már majd, hogy kipróbálhassa. A szépen, lassan beszerzett eszközöket egy helyre tegyük, helyezzük el ott, ahol ő is nézegetheti, előveheti azokat. Ezzel is ráhangolódik az iskolára, örömteli, kíváncsi várakozással a szívében fog rá gondolni. Próbáljuk meg a tanévkezdés előtti bevásárlást ne egyszerre, rohanva, az utolsó pillanatra hagyni. Szépen, fokozatosan, lépésekben engedjük bevonódni az „anyagbeszerzésekbe” a gyermekünket és persze bizonyos keretek között engedjünk a választásának.

Próbáljunk a nyár utolsó heteiben egy iskolai időszakra is alkalmazható napirendet kialakítani, s már eszerint élni a napjainkat. Ha ez sikerül, kevésbé lesz sokkoló a család számára a szeptemberi reggeli rutin. Akinek már van iskolás gyermeke, biztosan nem ismeretlen a nógatás, a kapkodás, rohanás, akár szétszórtság, ami egy-egy reggel (vagy gyakrabban:-)) megtörtént. A feszültségektől mentes, oldott hangulatú napindítás kulcsa a jól kialakított napirend, ami a gyermekünk számára begyakorolt, kivitelezhető.

Az iskolában a kicsi önállósága próbára lesz téve. Emlékszem, annak idején nekünk a cipőfűző megkötése volt nagy próbatétel. Mindannyian tudjuk, mi a gyermekünk „gyengéje” ilyen tekintetben. Gondoljuk át, milyen önálló lépésekre lesz szüksége gyermekünknek az iskolában, s ne adjuk fel, hiszen még van néhány hét arra, hogy fokozott szülői figyelemmel és türelemmel sikerüljön javítanunk ezeken a „gyengeségeken”, s akár erősségeket is faraghatunk belőlük.:)

Bízom benne, hogy ezt az egyébként is zűrzavaros, vírushelyzetben megélt nevelési évet mindannyian át tudjuk keretezni az ovihoz is fűződő pozitív gondolatokkal!
Kívánok a minden iskolát kezdő család számára nagyon jó egészséget, kitartást, friss energiákat, sok örömöt és sikert az elkövetkező időszakhoz!

Üdvözlettel:
Litkei Enikő
óvodapszichológus
+36 20 9390963
litkeieniko.pszi@gmail.com